Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a japánok különc népség, de azért az mégiscsak sokkoló, hogy az amúgy végtelenül illedelmes, tapintatos szigetországiak a tavaszvárást nem érzik teljesnek, ha a cseresznyefavirágzás idején a templomokban tárolt hatalmas fapéniszeket körbehordozzák és a népek fellelkesülten jó alaposan megsimogatják a heréket. Hogy ezt követően mi történhet a teaházakban, vagy a családi házak falai mögött inkább nem részleteznénk.

Mindennek a megértéséhez hozzátartozik, hogy Japán azzal is különbözik más országoktól, hogy volt annyira bölcs, hogy a vallást nem engedte a hatalom közelébe. A shógunok uralta sziget így aztán lelkes szexualitásban élte az életét és semmilyen vallási, ideológiai kényszer nem nyomorította meg a lelkeket abban a tekintetben, hogy a szex micsoda fertő. Sőt, a vallás a társadalmi igényeknek megfelelően a szexualitást is beemelte a rítusaikba, mint azt a bevezetőben is olvasható.

Ennek eredménye, hogy a szex, az test kielégítése Japánban a világ legtermészetesebb dolga, olyannyira, hogy például a gésagolyóval önkielégítést végző nőt nem illik zavarni gyönyörszerzésében. Megjegyzendő, hogy míg a viktoriánus kori Európa elképesztő prüdériában szenvedett, addig Japánban gátlástalanul mutatták be fametszeteken, milyen döbbenetesen változatos módon és milyen különleges eszközökkel végeznek önkielégítést férfiak és nők. Nem véletlen, hogy Japán ma az egyik legnagyobb felvevő piaca a szexuális segédeszközöknek, sőt, talán itt található a legszélesebb skálája szexhez kapcsolódó készítményeknek.

Egy biztos, nincs szégyenérzetük, ha szexről van szó - ezzel sokszor meglepik a más kultúrából érkezőket -, és ennek eredményeként ritkább a teljesítménykényszer miatti potenciazavar, hiszen a nő kielégítését nem csak egyféle módon képzelik el.

Persze azért ők is küszködnek pár problémával, hiszen a közismerten rend és tisztaságmániás, esztétikaőrült japán férfiak számára nem a szépség megtestesítője a női nemiszerv, ezért aztán az oralitás nem erőssége a japán férfiaknak. A pornó viszont annál inkább.

Japánban az Edo korszak óta (1603-tól) a kultúra alapvető részei az erotikus témájú alkotások. A pénzért vásárolható nők, erotikus történetek, a tehetősebbek, a nemesek perverz életének képi megformálása a hétköznapi élet része volt, amit sokszor képregény formában árultak. Később a Tokugava dinasztia uralkodása alatt a bábszínházakban virágkorát élte az erotikus-komédia műfaja. Ma a manga elképesztő méretű elterjedése igazolja, hogy a japánok ebben az bértelemben is tradícióőrző nép.

Az ország tele van fallikus szimbólumokkal, amikhez a mai napig fohászkodnak a Felkelő Nap országának polgárai gyermekáldásért. A tavaszi ünnepség egyik legőrültebb része, amikor heresimogatás után pénisz formájú ételeket esznek.

Igaz, ez nem mindig menti meg őket attól, hogy merevedési zavaraik legyenek, mert a természet okoz ilyen meglepetést, ezért aztán ők is megpróbálkoznak mindennel, ami segíthet az orrszarvútülkön keresztül a tengeri algán át egészen a mindenféle tojások és ikrák széles skálájáig. Azonban, ha nyalni nem is szeretnek, de nem esnek kétségbe, ha lekonyul, mert a kezük még kéznél van, és ha ez sem elég, akkor szégyenérzet nélkül nyúlnak a kék pirulához, mert a szex isteni jó dolog, főleg tavasszal.